Várkonyi Zsolt: Hármas befutó

„Percek alatt magával ragad, és még az utolsó mondat végén sem enged szabadon egykönnyen. Csupán katapultálhatsz, de azt sem úgy, ahogyan számítottál rá...”

Ez áll Várkonyi Zsolt Hármas befutó című könyvének ismertetőjében. És nem is túloznak. Ez egy szókimondó, néhol (egyeseket) megbotránkoztató regény, ami egyszerre humoros és drámai. Írónknak ez a különös hangvételű szerzeménye nagyon is elgondolkodtató. Nem találkoztam még más írásával, de biztos vagyok benne, hogy nem csalódnék egyikben sem. A cím alapján nem nehéz kitalálnunk, hogy mi lehet a könyv témája, és ha még a borítót is megvizslatjuk, kétségek nélkül kijelenthetjük, hogy egyfajta szerelmi háromszög részleteit ismerhetjük meg. Minderre alig több, mint 300 oldal áll rendelkezésünkre, de azt mondom, nem is kell ennél több. Pont elég. Kortárs szerző, kortás könyv. Az idő itt nem annyira lényeges olyan értelemben, hogy mikor játszódik, mert úgy gondolom, ez egy időtlen sztori. Végig lendületes, eseménydús és nem enged szabadulni. Újabb letehetetlen könyvvel találja szembe magát az olvasó. Itt nincs olyan, hogy tabu. Az író a határokat feszegetve mutatja be néhány mocskosnak bélyegzett vagy éppen egy saját családra vágyó nagyvárosi harmincas gondolatait. Megtudhatjuk, hogyan kötöttek ki annál az életnél, amit élnek. Mindezt nem éppen mindennapi stílusban.

Az egyetlen szem férfi, akit főhőseink közt megtalálunk, az a szemtelenül gazdag, döntésképtelen harminc feletti Ricsi, aki megrekedt a csajozós korszakában. Évek óta „boldog” párkapcsolatban él egy szintén harmincas ügyvédnővel, Julival, aki párja szöges ellentéte. Ő már családot szeretne, közös életet, és pechére mindezt Ricsivel képzeli el. Harmadik szereplőnk – mellesleg Várkonyi a könyvet vele indítja -, Liza, a fiatal anyuka, akinek a padlóról kell felkaparnia magát. Kislánya édesapja nem igazán méltó az apa szerepre a maga „majd lesz valahogy” stílusával, így Lizára hárul a feladat, hogy boldog életet biztosítson Virágnak. Ezért pedig bármire hajlandó, így jobb ötlet híján prostinak áll egy jól menő bordélyházba, ami egészen véletlenül Ricsi kedvenc szórakozóhelye. Ennek a gyakran látogatott szentélynek a tulajdonosa Terike, a tipikus madam, aki „lányai” jólétét fontosnak tartja, és igyekszik megteremteni a lehető legcsaládiasabb környezetet, amit a helyzethez képest meg tud valósítani. Az ő lánya, Zsófi lesz az utolsó dobogós nő Ricsi életében. Íme a hármas befutó: Juli, Liza és Zsófi (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Ricsi gyengéi a nők. Imádja a szexet, és nem hajlandó lemondani róla még szíve – egyik - választottja kedvéért sem. Egyik kupiból a másikba száguldozva, majd útszéli prostikkal vagy régi, jól bevált, „csak szexre” kapható barátosnéivel tölti napjai nagy részét. Persze sűrű menetrendjébe beiktat néhány randit szerelmével is. Igyekszik minél több időt tölteni haldokló barátjával is, akinek sorsát képtelen elfogadni. Végül lelki szemetesládáját, Liza személyében találja meg. Ricsi lassan vívódni kezd saját magával, mert a lány nem várt érzéseket kezd kiváltani belőle. Szigorú rendszere egyszer csak felborul és az egyetlen esélyes nő – Juli - mellé becsusszan kedvenc szexpartnere is. Maga sem veszi észre, hogy mekkora szarba keveredett, és ez lesz a buktatója is. A Kiválasztott: Liza már nem csak egyszerűen egy nő, akit pénzért cserébe használhat, hanem egyszerre legjobb barát és oltalmazó kedves, akinek a karjaiba menekülhet a csúnya, rossz Világ elől. Juli persze minderről semmit sem tud. Írónk tökéletesen ismerteti velünk azt is, hogy Liza miként birkózik meg újonnan választott „szakmája” nehézségeivel. A kezdeti szégyenérzet helyét átveszi a döntésének elfogadása. Emellett életének szinte egyetlen célja, Virág sorsáról is mind jobban képes gondoskodni. Fontos tisztázni megint, hogy a könyvre semmilyen szinten nem használható tabu szó. Liza munkájáról még azt is megtudjuk, amit nem feltétlenül szeretnénk. Ezt a nem éppen kellemes hangulatot ellensúlyozza Terike, aki bármikor kapható egy kellemes kávéra, és készségesen áll rendelkezésére bárkinek, aki ki szeretné önteni a lelkét. Liza és Ricsi kapcsolata is amolyan „lelki segélyszolgálat” típusú kezdetben. Mr. Gazdag Pinavadász Lizával tárgyalja meg szerelmi problémáit, tulajdonképpen szinte mindent, ami Juli és közte történik. Szolgáltatásaiért készségesen fizet, azután jöhet egy kávé Terikével (vagy még előtte), és megy is a dolgára. Idővel pedig Zsófi „meghódítása” is sorra kerül. Igazából nem kell sokat győzködni a kissé heves természetű (rohadtul erőszakos) szókimondó lányt, mert már ő is régen kiszemelte magának a Kurvák Királyát. Zsófiról elég annyit tudni, hogy bármikor kapható egy alapos kefélésre és féltékeny Lizára. Ricsivel való kapcsolatuk inkább baráti és egyébként nagy titok. Csak ők ketten és természetesen a Kiválasztott tud róla. A regény során számtalan erkölcsi kérdést tesz fel nekünk Várkonyi, amelyekre nem is olyan egyszerű választ adni. Úgy tűnhet, hogy már minden poént lelőttem a történetből, de az igazán lényegesek éppen ezek a kérdések. Másrészt olyan dolgokkal szembesít, amiket nem biztos, hogy kimondanánk hangosan vagy akár csak suttogva. Még magunknak sem. Éppen ezért szeretném azt, hogy ezeket Ti találjátok meg. Ez a szerelmi dráma úgymond csak a körítés. Persze fontos ahhoz, hogy közelebb kerüljön hozzánk a mű, ezáltal válva személyessé szinte mindenki számára, aki csak olvassa. Én nagyon megszerettem, és fontos szerepet játszott abban az időszakban, amikor a regény a kezembe került. Segített, hogy más szemszögből is átláthassam a történéseket magam körül.

Amíg Ricsi saját magával harcol és kezdi elveszíteni az irányítást cége és az élete felett, Liza is jeletős csatákat vív meg, Juli pedig szerelmével küzd, egyre inkább megszeretjük szereplőinket. Ítélkezésnek itt semmi helye, mert ez egy nagyon erős görbe tükör. A könyv úgy magával sodor, hogy szinte képtelenség letenni, és mikor elérkezel az utolsó oldalra, tátott szájjal meredsz az előtted heverő betűkre, mert egyszerűen nem tudod hova tenni. Kissé homályos, több értelmű befejezést kapunk, ami a könyv olvasás után még hónapokkal ott motoszkál az agyunkban.